Cikksorozatunk következő részében is folytatjuk annak az izgalmas építőanyagnak a történetét, amely mára a legfontosabb építőanyaggá, egyben a földön a víz után a legnagyobb mennyiségben használt anyaggá vált. A római kort követően áttekintettük a középkor történetét, eljutottunk a beton legújabb kori felfedezéséig, majd egy népcsoport, a nabateusok miatt visszatértünk a római kort megelőző időszakra. Megnéztük a mai korszerű vasbetonok kialakulásának folyamatát, majd áttekintettük, hogy hogyan alakultak ki a mai értelemben vett korszerű beton- és vasbeton szerkezetek. Három részben nyomon követtük a portlandcement elterjedését a világban, és megvizsgáltuk a betonkészítés eszközeinek fejlődését. A legutóbbi részben az adalékszerek fejlődéstörténetébe nyertünk bepillantást.
Cikksorozatunk vége felé – hasonlóan, mint azt a portlandcement elterjedésénél is tettük – felvillantok a világ minden részéből egy-egy épületet és műtárgyat, amelyek már azzal a portlandcement kötőanyagú beton- és vasbeton szerkezettel épültek meg, amelyeket még ma is használunk.
Mik épültek beton- és vasbeton szerkezettel hazánkban?
A korábbi részekben már több magyarországi épületről és műtárgyról tettem említést. Most egy olyan épületet szeretnék bemutatni, amelynek újrahasznosítása fontos és indokolt lenne a magyar vasbeton csarnoképítészet megőrzése érdekében. Ennek kapcsán meg kell emlékeznünk Münnich Aladár építészről, aki a két világháború közötti Magyarország egyik legsokoldalúbb építésze volt. Munkássága igen szerteágazó, mert tervezett nagypolgári villákat, kislakásos tömböt, banképületet, és nagyszabású elképzeléseket vetett papírra városmegújítással kapcsolatban. Sajnálatos módon 1947-ben elhagyta az országot és Kanadába emigrált, ahol 1954-ben ő tervezte a montreali magyar református közösség templomát. 1975-ben hunyt el, de végig aktív társadalmi életet élt. Művei közül e helyen említést érdemel a modern, egylégterű Sertésvásárcsarnok, amely 1932-ben nyílt meg Budapesten, a Gubacsi úton, az akkor már három évtizede működő Sertésvágóhíd területén. A háromhajós csarnok monolit vasbetonból készült és mintegy 7 000 négyzetméter alapterületű, melynek belső képe mai romos állapotában is lenyűgöző látványt nyújt. A főhajó 25 x 130 méter alapterületű, belmagassága 13 méter. A modern, vasbeton szerkezetű vásárcsarnok építkezése 1930- ban indult meg. A statikai terveket Folly Róbert mérnök készítette. Mivel itt elsősorban a tartószerkezetről van szó, róla is meg kell emlékeznünk néhány mondatban. Folly Róbert Brennbergbányán született 1889-ben. 1920–1924 között Mihailich Győző professzor adjunktusa volt és részt vett a Vasbetonszerkezetek c. könyvének munkálataiban. 1924-ben önálló tervezőirodát nyitott és a Sertésvágóhíd csarnokszerkezetét is itt tervezte. Műveit kiváló statikai és esztétikai érzék jellemzi. Több műszaki lap szerkesztésében vett részt, ő indította el a Magyar Közlekedés, valamint a Mély- és Vízépítés c. folyóiratokat. 1965-ben halt meg Budapesten.
A budapesti kisföldalatti vasútról már több ízben tettem említést, legutóbb az 1894-ben, Klösz György által készített fotó kapcsán. Most egy használaton kívüli műtárgyról szeretnék megemlékezni, amely egyben Magyarország egyik első vasbeton szerkezetű hídja is. Aki a budapesti Városligetben sétál, egy olyan hídra lehet figyelmes, amely alatt ma már csak a fű nő. Valójában egészen 1973- ig a Millenniumi Földalatti járt a gyalogosok számára 1896-ban épített híd alatt. A híd aránylag kicsi, hiszen mindössze 10,7 métert hidal át, mégis jelentős műszaki emlék. A rendkívül esztétikus parányi hídszerkezet tervezője az a Wünsch Róbert cementtechnikus és építőmester, akiről már szintén tettem említést, a híd szerkezete pedig merev acélbetéttel készült. Wünsch Róbert emlékét és a híd építésének évét egy kerek emléktábla őrzi a hídon.
Nézzünk most egy kicsit távolabbra, gondolatban menjünk el a lengyelországi Wrocławba
A régi Wrocławi Kiállítás területén helyezkedik el a Népcsarnok. Már 1881-ben felvetődött az az ötlet, hogy létesítsenek egy olyan speciális területet, ahol kiállításokat, vásárokat és fesztiválokat lehet szervezni. A döntést végül 1892-ben hozták meg erről, amelynek legfőbb létesítménye a Max Berg építész általtervezett csarnok lett. A Népcsarnok a világ egyik első vasbeton szerkezetű csarnoképülete, amely a római Pantheon után a legnagyobb: alapterülete 150 x 150m, térfogata 180 000 m3 , magassága 42 m, a kupola átmérője 65 m. A 23 m magasságban elhelyezkedő kupola vázszerkezete 32 fémcsapágyon fekszik. A létesítmény – amely a XX. század építészetének jelentős műemléke – szerkezettervezője Gunther Trauer mérnök volt. Max Berg gondolatának nagyszerűsége abban jelentkezett, hogy e pompás fedett terület kialakításához alapul vette a kor igényeit, az új anyagok használatát, és azt ötvözte a régi idők hagyományaival. A legszebb építészeti műalkotásokból, az ókor klasszikus műveiből, a gótika, a reneszánsz és a barokk műemlékekből merített. A Népcsarnokban egy sor nemzeti és nemzetközi évfordulóról emlékeztek meg, itt tartották azok rendezvényeit.
Most ugorjunk át Franciaországba, amely a vasbeton bölcsője
Cikksorozatom ötödik részében olvashattunk arról, hogy az igazi vasbetont első ízben a francia Francois Coignet alkalmazta még 1855-ben két épületnél is. Az egyik egy vasúti őrház volt Sueres-ben, a másik pedig a saját háromszintes lakóháza St. Denis-ben, amely utóbbi még ma is áll. Ez azonban úttörőnek tekinthető ugyan, de ikonikusnak semmiképpen sem, ráadásul mára romos állapotba került. A francia J. Monier a vasbeton elvét virágcserepével már 1849-ben lefektette, azonban 1900-ig nagyon kevés épület készült vasbetonból. Ennek az anyagnak a használatát Franciaországban az 1892- ben F. Hennebique mérnök által benyújtott szabadalom forradalmasította. Az első vasbetonból készült épületet 1893-ban kezdték el építeni Párizsban, amely ma is látható a Rue Danton 1. szám alatt, a 6. kerületben. Hennebique ide akarta átköltöztetni irodáit. Az épület terveit É. Arnaud francia építész készítette el. Hennebique célja az volt, hogy bebizonyítsa: új eljárása mindenre képes, sőt a drága anyagok illúzióját keltve a beton nagyon olcsón pótolható. A szecessziós korszakban divatos betonszobrokat és díszléceket is reprodukált, felkérve a híres keramikust, A. Bigotot, hogy díszítse mozaikokkal a homlokzatot.
Nézzünk most egy kicsit körül Észak-Amerikában
Aki az Egyesült Államokba látogat, mindjárt New York jut eszébe, és ez az a város, amelyet elsőként felkeres. New York főként felhőkarcolóiról híres, mégsem itt épült meg az első vasbeton szerkezetű felhőkarcoló. Ezt az elsőséget Cincinnati mondhatja magáénak, amely az Amerikai Egyesült Államok 65. legnépesebb városa és Ohio államban, az Ohio-folyó partján fekszik. Itt épült meg az első vasbeton felhőkarcoló 1903-ban, név szerint az Ingalls épület. A 16 emeletes tornyot a cincinnati Elzner & Anderson építészeti iroda tervezte, és elsődleges pénzügyi befektetőjéről, Melville E. Ingallsról nevezték el. Az épület akkoriban merész mérnöki bravúrnak számított, és sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államokban elfogadják a betonépítést a sokemeletes épületekben. 1902 előtt a világ legmagasabb vasbeton szerkezete mindössze hat emelet magas volt. Ekkor még sokan nem bíztak ebben az építőanyagban. Amikor az épület elkészült és a támasztékokat eltávolították, az egyik riporter állítólag egész éjjel ébren maradt, hogy elsőként számoljon be az épület pusztulásával kapcsolatban. A befektető Ingalls és Henry N. Hooper mérnök azonban meg voltak győződve arról, hogy Ernest L. Ransome rendszere (1884-ben szabadalmaztatták) lehetővé teszi számukra egy merev szerkezet megépítését.
Az Egyesült Államoktól északra fekszik Kanada, amelynek tíz tartománya és három földrajzi területe az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig és északon a Jeges-tengerig terjed. Méretei lenyűgözőek, hiszen több mint 9,98 millió négyzetkilométeren terül el, így teljes területe alapján a világ második legnagyobb országának számít. Déli és nyugati határa az Egyesült Államokkal 8891 kilométeren (5525 mérföldön) a világ leghosszabb két országú szárazföldi határa. Kanada fővárosa Ottawa, három legnagyobb nagyvárosa pedig Toronto, Montreal és Vancouver.
1866-ban volt a kanadai parlament hivatalos megnyitója Ottawában, ahol a kanadai tartományok és földrajzi területek egy nemzetté egyesítésének folyamatát üdvözölték a parlament épületeinek felépítésével. Az 1860- as években ez az épület volt a legnagyobb észak-amerikai építési projekt, amelyet a Public Works Canada valaha is megkísérelt. A parlament épületeinek elsődleges építőanyaga akkoriban még a kő és a fa volt, azonban a központi blokkot 1916-ban leromboló pusztító tűz miatt a komplexumnak ezt a részét már beton és betonacél felhasználásával, azaz vasbetonnal építették újjá.
Felhasznált irodalom:
Gönczi A.: A vasbeton szerkezetes építés úttörője – 130 éve született Münnich Aladár építész. PestBuda 2020. december 18. https:// pestbuda.hu/cikk/20201218_a_vasbeton_ szerkezetes_epites_uttoroje_130_eve_szuletett_munnich_aladar_epitesz
Folly Róbert: Arcanum – Kézikönyvtár – Magyar Életrajzi Lexikon https://www. arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/f-7547C/ folly-robert-756D9/
Domonkos Cs.: Ismeri a Városliget különös hídját? PestBuda 2018. március 20. https:// pestbuda.hu/cikk/20180320_kulonos_hid_a_ varosligetben
sulinet.hu: Válogatás Lengyelország technikai műemlékeiből. https://www.sulinet.hu/ oroksegtar/data/kulturalis_ertekek_a_vilagban/Visegradi_orszagok_technikai_1/pages/ magyar/003_valogatas_lengyelorszag_technikai.htm
Cincinnati: https://hu.wikipedia.org/wiki/ Cincinnati 2022. május 27.
Ingalls Building: https://en.wikipedia.org/ wiki/Ingalls_Building 2022. január 28.
Un Jour De Plus A Paris: Rue Danton, the first concrete building in Paris. https://www. unjourdeplusaparis.com/en/paris-insolite/ rue-danton-premier-immeuble-beton-arme-paris Canada: https://en.wikipedia.org/wiki/ Canada 2022. augusztus 23.
150 Years of Construction in Canada: https://www.giatecscientific.com/education/150-years-of-construction-in-canada/ 2022 Giatec Scientific Inc.
(fotók: Asztalos István, Wikipedia,https:// hu.123rf.com/)