Elhunyt a Magyar Cementipari Szövetség egyik alapítója, a váci cementgyárból létrejött Dunai Cement Kft. első ügyvezetőinek egyike, dr. Ábrahám Ferenc.

Dr. Ábrahám Ferenc akkor került a hazai cementipart irányító, működtető Cement- és Mészművek állami vállalat gazdasági vezérigazgató-helyettesi pozíciójába, amikor a magyar gazdaság, és ezen belül a cementipar, a trianoni békekötést követő gazdasági átalakításhoz hasonló történelmi kihívás előtt állt.

1987-re már nyilvánvalóvá vált, hogy az államosított tervgazdaság gátjává vált az ország gazdasági fejlődésének és elodázhatatlan a piacgazdaságra történő áttérés. Ábrahám doktor jó érzékkel mérlegelte a rövid- és hosszú távú lehetőségeket, és ezekre vonatkozóan javaslatokat is készített.

Személyében a cementipar élére egy olyan felkészült közgazdász került, aki elismerte és alkotóan támogatta az iparágon belül a változások megindítását. Szakmailag gyorsan beilleszkedett a cementes közösségbe és állandóan képezte magát. A gazdasági jelleg mellett a cementipar műszaki és technológiai sajátosságait is megismerte.

Egyik kezdeményezője volt a CEMÜ Igazgatótanács azon döntésének, hogy a CEMÜ gyárai és háttérintézményei gazdasági társaságokként működjenek tovább, bevonásra kerüljön a fejlődéshez elengedhetetlen külföldi tőke és a CEMÜ nemzeti holding vállalatként működjön. Ezenkívül nevéhez fűződik a CEMÜ belső szervezetének korszerűsítése is, neves közgazdászok bevonásával.

“Beosztottai is méltányolták megértő és segítő magatartását, valamint vidám alaptermészetét. Egyik vezető beosztottja „igazi kultúrembernek” nevezte.”

Kitűnő érzékkel választotta ki munkatársait, akik az átalakulás gazdasági döntéseinek előkészítésében és lebonyolításában vettek részt. Munkatársait nem csupán irányította, de inspirálta a helyes megoldások irányába, úgy, hogy a legsúlyosabb konfliktushelyzeteket is nyugodt, mondhatni baráti légkörben kezelték. Beosztottai is méltányolták megértő és segítő magatartását, valamint vidám alaptermészetét. Egyik vezető beosztottja „igazi kultúrembernek” nevezte. Kiváló kapcsolatot ápolt a gyári vezetőkkel is.

Egyike volt azon vezetőknek, akiknek köszönhetően viszonylag zökkenőmentesen történt a hazai cementipar piacgazdasági átalakítása. A magyar cementipar privatizációja is a nevéhez fűződik és ennek során sem a termelésben, de még a műszaki fejlődésben sem volt törés. Munkáját a partnervállalatok – közöttük a külföldiek is – elismerték.

Elsők között ismerte fel azon tényt, hogy az immáron önállóvá vált cementipari társaságok közös érdekeinek érvényesítésére, érdekkonfliktusai kezelésére a külföldi ipar adta minta szerint létre kell hozni a Magyar Cementipari Szövetséget. A belföldi cement iránti kereslet csökkenésével az ő közbenjárására született meg az állam válasza, amely lehetővé tette a kapunyitás bővítését és a piacvédelmet.

1990 februárjában az ő közreműködésével megalakult a Szövetség, melynek alapszabálya kidolgozásában is fontos szerepe volt. A Szövetség azóta is töretlenül fejlődött, és tavaly ünnepelte 30. évfordulóját.

A Szövetség ma már más rendszerben, más szabályok szerint működik, de az Ábrahám doktor által megalkotott alapelvek, az érdekképviselet, az érdekegyeztetés elvei a mai napig változatlanul élnek.

A váci cementgyárból létrejött Dunai Cement Kft. első ügyvezetőinek egyikeként feladata volt az önálló gazdálkodásra történő átállás, a privatizációt követően jelentkező gazdálkodási-adatszolgáltatási rendszer megvalósítása, melynek magas színvonalon tett eleget.

A CEMÜ végelszámolásának befejeződését követően a cementipari tevékenysége befejeződött, de kapcsolata az iparággal, az egykori kollégákkal soha nem szakadt meg. Így amikor a Szövetség elhatározta, hogy könyv formájában megjelenteti a hazai cementipar történetét feldolgozó művet, a szerzők Ábrahám doktor- t kérték fel művük lektorálására.

Kedves Feri, nyugodj békében!

A Szövetség nevében: Szarkándi János – Koltai Imre – dr. Kulcsár Ferenc – Asztalos István

Budapest, 2021. április 29.