A Davide Macullo Architects által tervezett állatkórház Tirana külvárosában különleges példája annak, hogyan képes az építészet túlmutatni a puszta funkcionalitáson. Az épület íves, szoborszerű betonformái már első pillantásra oldják a feszültséget – nemcsak az emberekben, hanem az állatokban is. A tervezők célja egy olyan tér létrehozása volt, amely nemcsak kiszolgálja, hanem meg is nyugtatja használóit. Ehhez a látszóbeton vált főszereplővé, nem rideg ipari anyagként, hanem organikusan formált, emberközeli felületként.

A külső burkolat hullámzó vonalai nemcsak vizuálisan hatásosak, hanem térbeli védelmet is biztosítanak: takarnak, árnyékolnak, elválasztanak és összekötnek egyszerre. Az épület belső tereiben ezzel kontrasztban szögletes, ortogonális struktúra uralkodik – egy világos rend, amely hatékonyságot és funkcionalitást biztosít a vizsgálók, kezelők és a háttérhelyiségek számára. E két világ, az íves és a szabályos terek feszültsége különös harmóniát teremt.

A beton itt nem csak szerkezet, hanem atmoszféra. Lágy ívei, finom textúrái révén otthonos, tapintható környezetet alakít ki, olyat, amely képes reagálni az állatok érzékenységére és az emberek empátiájára. A teraszok, kertkapcsolatok, fények és árnyékok gondosan komponált játéka pedig még inkább elmosódottá teszi a határt természet és épített tér között. Ez az épület nem elválaszt, hanem összeköt: orvos és páciens, természet és technika, forma és funkció között. A beton pedig eszközzé válik mindehhez – szilárd, de érzékeny jelenlétével.

Forrás:                 Dezeen

Építészet:            Davide Macullo Architects

Fotók:                  Leonit Ibrahimi