A Jangce folyó torkolatánál, a Chongming-sziget legkeletibb pontjánál található Dongtan vizes élőhely egyfajta torkolatvidéki sík, árapályos vizes élőhely. Ez a vizes élőhely a Kelet-Ázsia-Ausztrália útvonal közepén helyezkedik el, amely a világ nyolc madárvonulási útvonalának egyike. Mivel az ázsiai-csendes-óceáni térség a vízimadarak nagyon fontos vándorlási folyosója, a Dongtan vizes terület a vadon élő madarak egyik legjelentősebb gyülekezőhelye és élőhelye is.

Az 1990-es években egy invazív fű-féle növényt, Spartina Alterniflora-t telepítettek be az ár-apály jelenség kompenzálására, de ez sajnos a vizes élőhely ökológiai állapotának romlásához vezetett. A probléma kezelése érdekében a Shanghai Chongming Dongtan Nemzeti Természetvédelmi Társaság 2013-ban megkezdte a terület ökológiai felülvizsgálatát. A projekt 2019-ben fejeződött be. A projektet támogató létesítményeként Kutató és Oktatási Központ épült. Az épületben zajló tevékenyég az ökológiai és környezetvédelmi tudatosság növelését, bemutatását, valamint egy világméretű együttműködés előmozdítását is szolgálja.

A helyszín egy helyreállított nádas-vizes élőhelyen található a természetvédelmi terület északkeleti részén, ahol a víz és az ég egybeolvad. Ember szinte alig járta terület, ahol lépten-nyomon madárrajok gubbasztanak. Az épületcsoport szerénységgel és tisztelettel lép harmóniába a természettel. Az ihletet a hegyek és a vizek között szétszóródó, eldugott, jellegzetes kis kunyhók adták, amelyeket Wang Meng, az ősi kínai tájképfestő írt le a XIV. században.

A cölöpökre épített, látszólag vízen lebegő település-csoportokat alkotó épületek szétszórtan helyezkednek el, hogy minimalizálják a helyi ökoszisztémára gyakorolt hatást. Az öt épület különböző területű, a konferencia és kiállító terem, az étkező, a kutatási részleg és a kollégium egy cikkcakkos gerendahíddal kapcsolódik egymáshoz.

A tervezők egy Wang Meng festményén látható dupla nyeregtetős kunyhó által inspirálva megfordították a dupla nyeregtetőt, ezáltal egy Y-alakú konzolos szerkezetet készítettek, majd egymás mellé helyezték a két Y-alakú független egységet. Ez a kreatív ötlet új térbeli jelentést adott az épületnek. A két Y-alakú szerkezet által lefedett tér a menedék érzetét kelti, illetve a hatalmas vizes élőhely felé egy vízszintes látószöget teremt, míg a gerinc nyitottsága az ég felé tekint.

Tekintettel arra, hogy a létesítmény időjárásálló karbantartása nagy kihívást jelent a magas páratartalom és sótartalom miatt, ezért a tervezők az acél- és faszerkezeteket mellőzték és nkább a vasbetonra esett a választásuk.

Az A, B, C épület Y konzolos vasbeton vázszerkezetű, részlegesen bádoglemezzel fedve. Annak érdekében, hogy a vizes élőhelyen a betonszerkezet nyersességét enyhítsék, hosszú fenyőfazsaluzatot használtak hogy a betonszerkezet megjelenése természetes fa textúrát kapjon.

A legtöbb külső burkolatnál madárbarát, függőleges rácsokkal ellátott, padlótól a mennyezetig érő ablakokat építettek be, amelyek a látogatók számára maximális kilátást biztosítanak. A hidat és a vízi platformot előregyártott beton ”lécburkolattal” fedték, melyek között réseket hagytak, amely nemcsak a vízen járás érzését kölcsönzi, hanem helyet biztosít a nádasok növekedésének is.

Ezen kívül a tetőn lévő összes “völgy” alját laza szerkezetű virágfölddel töltötték fel és alacsony fenntartási igényű miskantuszokkal és cserjékkel ültették be. A környezet integrálása és a fenntartható újrahasznosítás érdekében titán-cink lemezekkel szegélyezett összes nyeregtetőt őshonos nádszalmával fedték be, amelyet a helyi tapasztalt nádszövők felügyelete mellett takarítottak be és dolgoztak fel.

Forrás: Archdaily

Tervező:  Atelier Z+

Fotók:  Hao Chen