Tenerifén, Santa Cruzban, a kikötőhöz közel épült Auditórium, a várostól nyugatra fekvő óceánparti terület újjáélesztésének programját egészíti ki. A helyi önkormányzat célja az volt, hogy állandó helyszínt biztosítson a Tenerifei Szimfonikus Zenekarnak és a területet kulturális vonzáskörzetté tegye. Az eredetileg klasszikus zenének, operának és táncnak szentelt funkcionális programot fokozatosan kibővítették, hogy konferenciaközpontként és kiállítóteremként is szolgáljon.
Az épület leglátványosabb eleme egy hatalmas betonszerkezet, amelynek formája egy felfelé ívelő, majd visszacsapó hullámot idéz. Ez a karcsú héj – amely két kúp alakú szegmensből áll – ívesen emelkedik felfelé, hogy pályája felénél elérje legmagasabb pontját (58 méter), majd lefelé haladva szűkül és vékonyodik és egy lándzsa alakú csúcsban végződik, amely a nézőtér bejáratára mutat.
A hullám a teljes telket lefedő betonalapból emelkedik ki, és egy magasított teret formál.
A komplexum egy 1800 férőhelyes koncerttermet és egy 400 férőhelyes kamarazenei termet foglal magában. Ez utóbbi terem és a mellékhelyiségek kívülről bazalttal, a szigetek jellegzetes vulkanikus kőzetével burkolt talapzatba illeszkednek. A fő hangversenyteremnek otthont adó, szimmetrikus héj az ellipszis alapja fölötti görbe elforgatásával jön létre. A nézőtér lágyan hullámzó, kívülről tört kerámiacseréppel burkolt falakkal szegélyezett.
Bár előadóterem és az irodai helyiségek mesterségesen klimatizáltak, az előcsarnok és a közlekedőterek természetes módon szellőznek, a betonhéjak közötti üvegezett helyiségekből indukált légáramlat által. Az akusztika javítása érdekében a belső faburkolatok kristályos formákat vesznek fel – amelyek hangsúlyozzák a tér drámai jellegét -, a hagyományos háttér helyett pedig alumínium lamellákból álló paraván található, amely hangvisszaverőként funkcionál a zenekari árok felett.
Forrás: arquitecturaviva.com
Fotók: C. Gascoigne
